A mindent járó malmocska
Magyar órákon a népmesékkel ismerkedtünk. Érdekes volt, amikor a tanárnő arról beszélt, hogy a népmesék szájról-szájra jártak, apáról fiúra öröklődtek. Azt is tudjuk már, hogy a magyar népmeséknek vannak állandó elemei, többek között a hetes szám, a legkisebb királyfi, a világ közepét szimbolizáló égig érő fa, az Óperenciás-tenger, a „csoda” – amelyik gyakran tündér, vagy beszélő állat, gyümölcs képében jelenik meg, és mindig a főhőst segíti.
Mi „A mindent járó malmocska” című népmesét ismertük meg.
Nagy élvezettel olvastuk, mert jó volt a mese. Izgalmas fordulatok vannak benne. A mese főhőse a szegény ember, akinek annyi gyereke volt, mint a rosta lika.
A legjobb rész az volt, amikor a szegény ember a két kisgyereknek adja a két kis ökröcskét, ami az „egyetlen gazdasága volt a föld kerekségén”. Hamarosan el is nyeri kedvességének jutalmát: elmegy a kisfiú apjához, aki a napmenti király. A király azt mondja a szegény embernek, hogy kívánjon bármit, teljesíti kérését. A szegény ember a mindent járó malmocskát kéri a királytól. A csodamalom gazdájának kérésére annyi ételt ad, amennyit meg sem tudnak enni.
A malmocska okozza a szegény ember további kalandjait. Elcsalják tőle a malmot, lesz helyette egy harcos kalapja, meg egy botja, amelyek visszaszerzik a malmocskát. Amikor a királynak és családjának menekülnie kell országából az ellenség támadása miatt, a szegény ember kalapja szerzi vissza az országot. A király a szegény embert busásan megjutalmazza – a napjötti király leányát elveszi a napmenti király fia, van nagy lakodalom és boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Aki kíváncsi a mesére, keresse meg:
a mese olvasható:
megnézhető:
A kenyér háza