Falusi vendégasztal (Földi Ádám gondolatai)

Az alkotó ember, teremtő ember. Képes arra, hogy megvalósítsa álmait, ha elfogadja a környezetéből kapott jeleket. …

… falusi vendégasztal, ahogyan szakszerűen elnevezték. Kivételesen ezen állami névadás tökéletesen sikerült. Egy falusi asztal a falusi ember oltára, melynél nap-nap után bemutatja áldozatát Istenének. Ahol leülteti vendégét, jöjjön az bárhonnan, s legyen bárki fia, szeretettel fogadja és közös áldozásra, áldomásra hívja. Nem keresi az ember, a vándor bűnét, vágyát, akaratát, mely asztalához hozta, hiszen ő nem az esendő embert ülteti oltárához, hanem a benne lakozó Jóistent. Mit mondtak eleink a régiségben, mikor poharaikat az ég felé emelték s összeérintették? Isten – Isten! Ebben a pillanatban nem a bűneivel együtt élő emberek álltak az teremtő előtt, hanem a meztelen emberi szeretet. Mit mondunk ma? Egészségünkre! Ha valaki azt gondolja, hogy az egészség ez esetben valamiféle orvosi kategória, s hogy a testi jólétünket kívánjuk, akkor annak bizonyára furcsán hangzik, hogy szó nincs erről. Pontosan arról a találkozásról van szó, melyet imént leírtam, mikor két ember egy közös oltár fölött, tisztán és őszintén egymás javát kívánja, s megteremti. Ehhez mindig két ember kell. A teremtés legmagasabb foka két ember egésszé válása által jön létre… egészségünkre!

               (Földi Ádám csodálatos gondolatai – „A teremtés nyara” c. írásából részlet   Faluhelyen itthon és máshol)